A csendes utca zaját néma sikoly töri meg.
Egy fiu vágyából rémálom született.
Nem látja már a fontos dolgokat
És nem érzi már a lelki álmokat
Nem akar mást,csak elmeni innen
Feledni a múltat,de ereje nincsen
Megáll a kérdések száguldó hadával
Válaszokat keres,de nem talál magára
Fájdalmas sóhajtás,egy utolsó könycsepp,
Utlojára még átgondol mindent
Nem látja már többé értelmét semminek
Hasztalan vannak a bíztató emlékek…
Vágy a jövő iránt,egy ujabb kezdetért
A régi jókat már egy rémálom zúzta szét.
Csábitó a mélység,a másik világ felé
Ábrándos szemei tekintenek belé
Hezitál egy kicsit,mintha várni valakit
Majd lehajtja fejét,nem birja idekinn
Menjen vagy sem?tétlenül vár
Küzdjön vagy ne?Az egész rajta áll
Csalódások rengetege
Egy lány elmúló szeretete…
Mint egy pofon,ég tőle az arca
De ezt az ütést nem az arcára kapta
Szívébe nyilalt a mély fáldalom
Már nem birja itt tovább,jól tudom.
Le akar menni a másik világba
Nem tartja itt semmi,miért maradna?
Közelebb lép a tető széléhez
Méterek vannak csak a világ végéhez
Szemeiben csalódott nézés
Szivében a bánatos érzés..
Nem hall semmit,nem is akar
Az éjszaka fényében még felnéz az égre
Majd leveti magát a lenti sötétbe...
Spring Nicht vers
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
